Móricz János Kulturális Egyesület

"Ezt a történetet a világ minden nemzetének meg kell ismernie"

Belépés

Statisztika

263217
Ma52
A héten136
A hónapban1859
Összesen263217

Ki olvas minket

Oldalainkat 31 vendég és 0 tag böngészi

2014 november:  Nankupas - Táltosok Barlangja

2014. november 14-25-ig tartó közel 2 hetes ecuadori tartózkodásom során részt vettem egy 4 napos (3 éj) Tayos-barlangbeli túrán.

A látogatás célja az volt, hogy tapasztalatokat gyűjtsek az utazás lehetőségeiről, nehézségeiről, a szükséges (és bevált) felszerelés összeállításáról, a logisztikai feltételekről egy komoly, nagyobb létszámú magyar expedíció előkészítése érdekében. Az utazás, a személyes interjúk, valamint a tényleges barlangban eltöltött idő rengeteg új információval szolgált az előkészítéshez, valamint Móricz János életútjának jobb megértése szempontjából. A teljes csapat – hozzám hasonlóan – lelkes amatőrökből állt. Egy összefoglaló dokumentumfilm alapanyaga is elkészült, mely sok interjút tartalmaz.

Nyilvános, fényképes összefoglaló-sorozatom látogatható a személyes FB oldalamon a „Magárahagyott expedíció” nevek alatt: https://www.facebook.com/zoltan.varga.50951101/photos_albums

Rövidke videó bejátszások az útról: https://www.youtube.com/channel/UC1mDODTspD3FrE6qDOwx_Uw
Mind a fotók, mind a videók szabadon terjeszthetőek, felhasználhatóak a forrás megjelölésével.

Vetítőképes beszámolót fogok tartani az útról az alábbi helyszínen (az időpont hamarosan pontosítva): https://www.facebook.com/events/309392479271193/

A felmerülő esetleges kérdésekre az ismert elérhetőségeken válaszolok.

Varga Zoltán

Magyarok az ecuadori Tayos rejtély nyomában

 

Megjelent a The Explorer magazin 2013 decemberi (57.) számában

Dr. Elter Tamás riportja Varga Zoltánnal

 

Kevéssé ismert, hogy az ecuadori Tayos-barlangot, – a világ egyik legrejtélyesebb, parázs vitákat és összeesküvés-elméleteket gerjesztő titokzatos objektumát – egy magyar kutató, Móricz János munkássága nyomán ismerhette meg a világ közvéleménye. Varga Zoltán geológus, az ELTE Geológiai Múzeumának munkatársa elhatározta, hogy a Móricz-hagyaték és a korábbi expedíciók feljegyzéseinek feldolgozásával megpróbál tiszta vizet önteni a pohárba; többedmagával megkísérli egy új, a tudományos objektivitás követelményeinek megfelelő projekt segítségével megfejteni a föld mélyének homályában rejtőzködő Tayos-talányt. Varga Zoltán magazinunknak adott exkluzív interjújában döbbenetesen érdekes kérdéseket feszeget.

 

Exp.:  Nemrég jelent meg magyar nyelven dr. Gerardo Peña Matheus „A Tayos-barlang kutatásának dokumentált története” című művének 1. kötete, amelynek Ön volt a felelős szerkesztője. Mi volt a legfőbb céljuk Móricz János Tayos-barlangra vonatkozó kutatásainak, feljegyzéseinek és nem egy szegmensben a sci-fi világát idéző fejtegetéseinek a publikálásával?

 

V.Z. : Legfőbb célunk a valóság tisztázása. Saját véleményem szerint a Tayos-barlanggal kapcsolatos és valóban fantasztikusabbnál-fantasztikusabb tudósítások, feltételezések 80 százaléka a legendák világába tartozik és nagyjából 20 százalékuk alkothatja a valóságot. Úgy is mondhatnám, hogy legfőbb célunk a legendák, meseszerű történetek elkülönítése a kézzelfogható, objektív valóságtól. Amennyiben a fennmaradó 20 százalék alapos feltárásra kerül, nos, úgy vélem, hogy az ebből leszűrhető eredmények is döbbenetesen új információkkal gazdagíthatják az őstörténeti kutatásokat. A magyar szál kétségkívül meghatározó a Tayos-kutatásban, természetesen alapvetően Móricz János munkásságának köszönhetően, de napjainkban is akadnak elkötelezett magyar kutatók, akik János nyomában járnak. Legutóbb, mintegy másfél év időtartamban Purisaca Golenya Ágnes járt Ecuadorban és Peruban információkat gyűjteni és ő személyes kapcsolataira alapozva szerveztük meg Körmenden – Móricz szülővárosában – a tavalyi Móricz János Nemzetközi Őstörténeti Konferenciát. A szaktudományok iránt elkötelezett emberként, illő szkepszissel közelítek azokhoz a konklúziókhoz, amelyek ténybeli alapjait hiányosnak tartom. Személy szerint sokat foglalkoztam a dél-amerikai civilizációkkal és ezen belül speciális témaként a dél-amerikai kulturális hamisítványokkal is.  Tisztában voltam vele, hogy rendkívül ingoványos talajon fogjuk járni az utunkat, de imádom a hasonló kihívásokat.

 

Exp.: Hogy áll jelenleg a magyarországi Tayos-kutatás?  Talán a Tayos kérdésben kevésbé tájékozott olvasóknak zavaró lehet, hogy a Tayos elnevezés helyett, a témával foglalkozó magyar művekben, előadásokban következetesen Táltosként aposztrofálják a titokzatos ecuadori barlangrendszert. Mi áll ennek az elnevezésnek a hátterében?

 

V.Z.: Móricz Jánossal kapcsolatos hiteles információkat apró mozaikdarabkákból kell összeraknunk. Az 1982-es Chimboratzo hegymászó expedíció tagjai jártak a birtokán, erről Nádorfi Lajos beszámolója írásban is megjelent Zele Richárd: Üzenet az istenektől? c. könyvében. Az ezredfordulón Farkash Daniel németországi hagyatékából Pap Gábor művészettörténész hozott haza levél-dokumentumokat, amelyek a Táltos Mén-Hír folyóiratban jelentek meg először Kovács András gondozásában. A Móricz János és Pataky László közötti levelezés emlékeit Born Gergely gondozza. A teljes névsor természetesen ennél hosszabb. Hálával tartozunk mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult a téma „melegen tartásához”, de láthatjuk, hogy a teljes történet megismeréséhez mindez kevésnek bizonyult. Az áttörést – ami természetesen nem csökkenti az elődök tevékenységének a súlyát – Ágnes útjai során szerzett információk és az ezzel járó személyes kapcsolatok hozták. Az utak gyermekeiként Ágnes immáron az 5. könyvét adja ki a napokban. Még korábban Tatán alakult ki spontán egy kisebb szellemi műhely a hasonló témák iránt behatóbban érdeklődőkből. 2011 májusában a tatai műhely néhány tagja részt vett Golenya Ágnes leányfalui előadásán. Ezt követően Ágnest meghívtam Tatára, ahol egy nagy sikerű teltházas közös előadás után fogalmazódott meg a szorosabb együttműködés és az információk kicserélése iránti igény. Ennek egyik fő eredménye a körmendi konferencia megrendezése lett. Golenya Ágnes e konferenciára meghívta dr. Gerardo Peña Matheust – Móricz egykori ügyvédjét –, Manuel Palacios-t, Ruth Rodriguez Sotomayor-t, továbbá az osztrák Klaus Dona-t, a bécsi székhelyű Habsburg-Ház Kulturális Gyűjteményének kurátorát is, aki a dél-amerikai óriás-csontvázak kutatásában tett szert nemzetközi hírnévre. A magyar előadók között üdvözölhettük Dr. Kisteleki Gézát, Szilvássy Pétert és Varga Gézát.

 

A barlangrendszer spanyol nevét egy, a földalatti járatokban élő kistestű madárfajról, a tayos-ról kapta. E fajt, a Steatornis caripensis-t Alexander von Humboldt írta le a venezuelai Caripe-barlangból. A helyiek évente két alkalommal vadásszák egyedeiket a magas zsírtartalmuk miatt, innen ered a zsírfecske elnevezés. A „Táltos” elnevezés Móricz Jánostól származik, aki a tervezett expedíció második szakaszának a Táltosok Barlangja elnevezést adta 1969-ben. A barlangrendszer „őrei”, a shuar indián törzs mítosza szerint is magasabb rendű lények lakják a titokzatos barlangrendszert, ez is erősíti a hely misztikáját.

 

Exp.: Az 1969-es első Móricz expedíció ígéretes nekifutás után derékba tört, és gyakorlatilag azóta sem sikerült egy átfogó, a Tayos-al kapcsolatos kérdéseket következetes alapossággal végigvizsgáló expedíciót megszervezni. Mit lehet tudni ennek okairól, a rendelkezésre álló dokumentumokból?

 

V.Z.: Móricz 1969-es expedíciójának az Ecuadori Turisztikai Hivatal volt a legfőbb szponzora, de az akkori kormányzat is erkölcsi támogatásban részesítette a vállalkozást. Az első, 1969-es expedíció csak a barlangrendszer létezését volt hivatott bizonyítani és e vonatkozásban eredményesnek is bizonyult. A második szakaszban valósult volna meg a teljes feltárás. A további expedíciós vállalkozásoknak az lett volna az előfeltétele – erre Móriczot megeskették a shuar törzs tagjai –, hogy az ecuadori kormány biztosítsa a leletek mozdíthatatlanságát. Móricz tudósításaiban egyaránt szerepelt a híres fémkönyvtár – amely arany, vagy aranyozott lemezekre vésve őrzi az emberiség valódi eredettörténetét –, számos ismeretlen embertípust ábrázoló szobor, valamint a sok ezer évvel ezelőtti technológiai viszonyokat messze meghaladó eszközök, mint például az egyik járatban – állítása szerint – megtalált fúrógép. Az nem egyértelmű, hogy a második szakasz kivitelezését mennyire akadályozta az akkori politikai bizonytalanság vagy a külföldi kutató követelései iránti burkolt ellenszenv. 3 évig ezért semmi sem történt. 1972-ben Erich von Däniken, az ún. paleoasztronautika világhírű kutatója kapcsolatba lépett Móricz Jánossal. Képeket kért tőle a földalatti világról és leletekről cserébe megígérve, hogy pénzt szerez az expedíció folytatásához, azonban Däniken nem teljesítette a magyar kutatónak tett ígéretét. Önhatalmúlag könyveiben megjelentette a fotókat egy hazug történettel, miszerint személyesen is meglátogatta a barlangot és látta a leleteket. Azért is szerencsés, hogy magyarul is olvasható a történet – természetesen az eredeti levelezésekkel illusztrálva – mert így ez a kultúrtörténeti csalás végre tisztázódott. Sajnos a Tayos-kérdés konteós, összeesküvés-elméleti vetülettel is rendelkezik; többen azt feltételezik, hogy a fémkönyvtár információi alapján kiderülne az emberiség eredetével kapcsolatos hivatalos történelem hamissága, amelynek nyilvánosságra hozatala ellentétes bizonyos befolyásos körök érdekeivel. Sok minden állhat a háttérben, de tény és való, hogy évekig „jegelték” a barlangok kutatását, Móricz Jánost pedig egyre többen fantasztaként kezdték kezelni.

 

1976-ban Stanley Hall által szervezett brit-ecuadori expedíció – Neil Armstrong űrhajós közreműködésével – nem engedte át Móricznak az egyszemélyes irányítás jogkörét, így Móricz kiszállt a vállalkozásból, nem mutatta meg a leletek helyét. A profi szakembergárda és profi felszerelés ellenére a kutatók csak néhány új barlangi növény- és állatfajjal gazdagodtak, valamint egy egykori teherhordó vallomása alapján 3 ládányi lelettel, amely titokban hagyta el Ecuador területét. A hivatalos jelentés szerint nem találtak mást, csak néhány kőkori cserépedényt. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy Móricz elbeszélése szerint, 1965-ben egy innen kb. 30 km távolságra lévő másik bejáraton át mutatták meg neki a fémkönyvtárat. A barlangrendszer labirintusában bolyongva lehetetlennek tartotta, hogy vezető nélkül a britek megtalálják a leleteket.

 

Exp.:  Móricz teóriája szerint, az ecuadori Tayos labirintus csak egy kis része annak a sok ezer kilométeres barlangrendszernek, amelyet az Andok vidékén egy ősi, ismeretlen földalatti civilizáció épített. Ön szerint melyek azok a lehetséges legfontosabb bizonyítékok, amelyek alapján akár valósnak is tekinthetnénk ezt a finoman is fogalmazva fantasztikusnak tűnő elméletet?

 

V.Z.: Történelmi tény, hogy már az inkák idejében egész csapatok tűntek el hirtelen a föld alatt a hódító spanyolokkal vívott küzdelmeik során. Az inka hagyomány szerint, az Andok alatt húzódó hatalmas labirintusrendszert még egy előttük létező ősi civilizáció építette és ennek a távoli Titicaca-tónál is van egy bejárata. Ismerve a terület geológiai aktivitását könnyű belátnunk, hogy folyamatos karbantartás nélkül e járatok nagy része a földrengések, omlások miatt már használhatatlan. Noha a „belső Föld” elméletével nem értek egyet, de valóban létezhet az Andok alatt olyan hatalmas, nagyobbrészt a természeti erők által létrejött, majd ebből néhány helyen mesterségesen is kialakított járatrendszer, melyeket az ősi dél-amerikai civilizációk használhattak. Ez reális hipotézis. Móricz Jánosnak az volt a határozott véleménye, hogy az andesi földalatti civilizáció kozmikus eredetű, amelynek a tárgyi emlékeit is látta – újra utalnék a fúrógépre –, de ez a teória jelenleg semmivel sem bizonyítható, de hatalmas kihívás a kutatóknak. Érthető módon a hivatalos tudomány képviselői nem tolonganak azért, hogy hírnevüket kockáztassák az általuk nevetségesnek és tudománytalannak tartott hipotézis bizonyításáért. Én pedig amiatt szorgalmazom ezt, mert nem azt nézem, hogy mit veszíthetek azzal, ha foglalkozom vele – lévén nincs is mit veszítenem – hanem mit veszíthet az emberiség azzal, ha egyáltalán nem foglalkozik vele. A lehetséges eredmény jelentőségét tartom a szemem előtt, nem pedig a megvalósulásának alacsony matematikai esélyét.

 

Exp.: Az egyik legkülönlegesebb tudósítás a híres fémkönyvtárra vonatkozik, amely Móricz János szerint  az emberiség valódi őstörténetét világítja meg. Van-e bármilyen dokumentálható nyoma annak, hogy Móricz mire alapozta ezt a döbbenetesnek tűnő feltételezést?

 

V.Z.: A fémkönyvtárat a shuár legenda szerint e barlangrendszer mélyén élő ősi civilizáció hagyta rájuk abból a célból, hogy megőrizzék az egyetemes tudást egy esetleges földi kataklizma túlélői számára. Érdekes tény, hogy a fémkönyvtár hagyománya nem csak a shuar legendáriumban létezik. Az egymástól merőben eltérő kultúrkörökből, így az ún. Arvisúrákból vagy a tibetiből is, összesen 9 különböző fémkönyvtárra van utalás. Valamennyi fémkönyvtár-legenda közös sajátossága, hogy e könyvtárak ősi, ismeretlen eredetű tudás hordozói. A régészet szabályai szerint csak a dokumentált módon előkerült és ellenőrizhető, a szakemberek számára hozzáférhető leletek bizonyíthatnak bármit is. Golenya Ágnes részére a konferenciát követően Guilemo Aguirre, egy Argentínában élő úriember több, nagyfelbontású fotót küldött az őrzésében lévő és állítása szerint a Tayos-barlang fémkönyvtárából származó, hieroglif jellegű írásjeleket tartalmazó fémlemezről. Kifejezte szándékát az eredeti lelet bemutatására és előzetesen hozzájárult a fémlemez röntgenspektroszkópos vizsgálatához is. A rendkívül jó minőségű fotókon látható lemezek írásjeleit szakértők vizsgálják és reményeink szerint a közeljövőben létrejöhet a lelet tudományos módszerekkel történő laboratóriumi vizsgálata is. Mindez perdöntő lehet!

 

Exp.:  A teóriák szerint ez az ősi civilizáció néhány tízezer éve költözött a föld alá és így élt túl kozmikus és egyéb földi kataklizmákat, mint amilyen például az állítólagos vízözön is volt. Viszont az elmúlt 50 000 évből, a késői pleisztocén illetve a korai holocén időszakából nem ismerünk semmiféle globális kataklizmát azon kívül, hogy kb. 12 000 évvel ezelőtt véget ért az utolsó nagy eljegesedési periódus. Ez azonban az emberi populáció számára sokkal inkább kedvező körülményeket teremetett, így aligha tekinthető civilizációs kataklizmának. Min alapulhat tehát ez a „kataklizma túlélő” teória?

 

V.Z.: Fogalmam sincs. Tökéletesen igaza van, az elmúlt 50 000 évből nincs semmilyen globális kataklizmára utaló geológiai bizonyítékunk. Azonban a paleoasztronautika hívői szerint nem feltétlen földi volt ez a katasztrófa, hiszen egy idegen civilizáció egykoron bolygónkon találhatott menedéket egy kozmikus katasztrófa vagy háború borzalmai elől menekülve. Itt talált egy tehetségesnek bizonyuló két lábon járó fajt és elkezdte patronálni. Mielőtt mindezt a mese világába száműznénk, gondoljunk csak bele, hogy a kőpattintó ősember és a globálisan szinte egy kaptafára piramisokat építő korai magasabb civilizációk között mit is ír a történelemkönyv. Bizonyára másoknak is feltűnt, hogy szinte semmit! Ha a történelem eme szakaszának miértjeit és hogyanjait végre megértjük, akkor végre rájövünk, hogy hogyan váltunk civilizált emberré. Ezt mérlegelve ugye már jobban érthető, hogy miért is érzem úgy, hogy kissé nagyobb megértést és támogatást érdemelne ez a munka.

 

Exp.: Miért nem indítanak e rejtélyes kérdések végére járó expedíciót, illetve lát-e esélyt a közeljövőben egy ezt célzó tudományos vállalkozás megszervezésére? Tervben van véve magyar kutatók visszatérése is a Tayos-hoz?

 

V.Z.: Közel 40 év óta most mutatkozik először reális lehetőség egy új tudományos expedíció megszervezésére és az igazság teljes körű feltárására. Áttörésnek tekinthető, hogy másfél hónapja a shuár törzsön belül az őrzők tisztét ellátó Bélák sámánja ígéretet tett Manuel Palaciosnak, hogy amennyiben Rafael Correa ecuadori államelnök komolyan támogat egy feltáró expedíciót és garantálja a leletek sértetlenségét, úgy az őrzők megmutatják neki a fémkönyvtárat. Correa elnök urat egyébként különösen érdekli a Tayos-barlang ügye. Meg kell említenem, hogy pont a hazai események híre segítette, hogy Correa elnök úr látókörébe kerüljön a barlang. Megvan már a javaslat a környék védetté nyilvánítására is, elfogadását azonban az arany és olajkutatásban érdekelt gazdasági csoportok hátráltathatják. Nem alaptalan az a reményem, hogy magyar kutatóknak is szerepe lehet a feltáró munkában, de a szélesebb nemzetközi elismerés érdekében nemzetközi team összeállítása lenne indokolt. A lehetőségek mindenestre bíztatóak, ezért remélem, hogy a közeljövőben sikerül kideríteni, hogy mi is az igazság a dél-amerikai kontinens, sőt talán a világ egyik legizgalmasabb rejtélyével kapcsolatosan. Remélem, hogy elég bölcsességünk is lesz megérteni a barlang mélyén őrzött, esetlegesen nekünk szóló üzeneteket, hiszen sajnálatosan tapasztalhatjuk, hogy minden információ kétélű fegyverként is használható. Egy felnőtt emberiségre várnak tehát az állítólagos fémlemezek, amely a vívmányait nem az elnyomásra, hanem a felemelkedésre használja. Vajon ilyen világban élünk most? A döntés a mi kezünkben van. Mit tudunk tenni, hogy egyáltalán megérdemeljük ezt a tudást? Ezt a tükröt tartja valójában elénk a Tayos-barlang misztikus története. Talán emiatt sem mertek belenézni oly sokan.

Móricz János kutatásainak múltja, jelene és jövője

(avagy az aranykori tudás iránti sóvárgásunk csapdája)

 

Helyszín: Magyarok Háza. Budapest Semmelweis út 1-3.

Dátum: 2013. október 24. 18:00

 

Fő témák:

Móricz János életútjának rövid összefoglalása
Az ecuadori Táltosok-barlangjának titka
Móricz János őstörténet-elméletének újraértelmezése
Egy lehetséges bizonyíték a fémkönyvtár létezésére
Az ecuadori kutatások folytatása
Kérdések

Előadó: Varga Zoltán

 

Jegyek: http://matine.hu/?p=868

Kilencven éve, 1923. február 22-én  született Móricz János.

 

Már a konferencia szervezése előtt közösen megfogalmazódott bennünk, hogy a hazánkban oly méltatlanul ismeretlen kutató emlékének tisztelegve szülővárosában, Körmenden létesítsünk egy kis emlékhelyet. Szabó Ferenc, alpolgármester úr maximálisan támogatja az ügyet, egy helyszíni szemle során a konferencia dél-amerikai vendégei is meglátogatták Móricz János egykori szülőházának helyét. Már ekkor körvonalazódott bennünk egy kihasználatlan füves területen egy kis emlékkert, virágokkal, esetleg egy kopjafával…

Sok munka van még hátra addig a napig, amíg Móricz János munkásságának hiteles feldolgozása – adjon Isten, állításának bizonyítása – után méltó módon fejet hajthassunk emléke előtt. Azonban nem számoltunk azzal, hogy a kutató állítólagos egykori hazai tevékenységének értelmezése megakadályozhat minket ebben.

Dr. Gerardo Peña Matheus által kiadott, „A Tayos-barlang kutatásának dokumentált története” c. mű utószavában utalás van arra, hogy Móricz János életútja inspirálta Virgil C. Gheorgjiut írót a 25. óra című művének megírására.
A könyvben – és az 1967-es filmadaptációban Anthony Quinn főszereplésével – azonban egy romániai születésű Johann Moritz szerepel, tz-vel a végén. A két személy tehát nem ugyanaz! Még a könyv megjelenése előtt Purisaca Golenya Ágnes felvetette Dr. Peña-nak ezt az ellentmondást, akkor erre az volt a reakciója, hogy Jánosnak ezzel kapcsolatban semmiféle ellenvetése nem volt, nem cáfolta ezen értesüléseit. Móricz János szűkszavúsága ez eseten nem segítette a félreértés tisztázását. A regényben Johann Moritz kis román falujában zsidókkal barátkozik, a II. Világháború sodrásával koncentrációs táborba kerül, ahol a németek felismerik habitusában az „árja” jegyeket. A Waffen SS katonájává teszik, a tábor őre lesz, de ezután is segíti csökkenteni a zsidó foglyok szenvedéseit a táborban. A háború után újra találkozik fiával és feleségével Németországban. Eddig a történet. Ha a két személy ugyan az a személy lenne, akkor sem bűnös Móricz János, hiszen a regény alapján helyesen cselekedett!
De nem ugyanaz a két személy!

Sajnálatos módon Móricz János hazai életútjára vonatkozóan rendkívül kevés adat áll rendelkezésünkre. A rokonai egy zsákban őrizgették itthon maradt kevés holmiját, amely egy költözés során elveszett. Hiába nem segíti a dél-amerikai tevékenységének a megismerését, ez a veszteség sajnos pótolhatatlan a kutató teljes életútjának dokumentálásában.

Maradnak tehát a találgatások. A rossz ízű találgatások, amelyeket semmi bizonyíték nem támaszt alá. Ez a rossz szándék vezethetett a büntető törvénykönyvi kategória szerinti „terrorizmus” kategóriába sorolható bombariadó-fenyegetéshez a konferencia ideje alatt. Ezek a rossz szándékú, alaptalan, bizonyítékokkal alá nem támasztott információk ma elegendőek ahhoz, hogy Körmend városa ne létesíthessen emlékhelyet a kutató életművét dicsőítendő. Hol vannak az ezt alátámasztó bizonyítékok?

Vajon a közéletben sajnálatos módom ma is jelenlévő, a recski munkatábor (amely ugyebár a regényben megírt koncentrációs tábor hazai megfelelője volt egykor) építtetőinek szellemi örököseit mi jogosítja fel, hogy bizonyítékok hiányában elgáncsoljanak egy kezdeményezést, amely a város szülöttének emléke előtt óhajt tisztelegni? Nekik miért nem kell bizonyítékokat felmutatni? Ebben az esetben miért engedhető meg a kettős mérce? Ha a vétóhoz nem kell bizonyíték, akkor egy olyan feltételezés igazolásához miért kellene, ha valaki esetleg összekötné e személyeket azokkal, akik a konferencia vendégeit bombariadóval terrorizálták!?

Csak kérdezek, nem állítok, nem rágalmazok. Ha állítanék valami hasonlót, akkor azt bizonyítanom is kellene. Nem úgy, mint a kezdeményezést elgáncsoló képviselőknek a kettős mérce hazájában, ma, Magyarországon.

10 év múlva lesz Móricz János születésének 100. évfordulója. Megtalálom a módját, hogy akkor majd fejet hajthassunk emléke előtt. Lehet készülni az újabb bombariadókkal! Áprilisban sem ijedtünk meg tőle, tettük a dolgunkat. Ma is tesszük, holnap is fogjuk….és így tovább a célig, amely egy félelem nélküli ország, ahol elismerik az elismerendőket és megvetik a megvetendőket.

 

Varga Zoltán

Lap teteje

Copyright © 2015. Minden jog fenntartva - Móricz János Kulturális Egyesület.