A TAYOS c. dokumentumfilm feliratozása közben újra feleleveníthettem expedíciós emlékeimet. Az ősszel Európában is bemutatásra kerülő film egyik legizgalmasabb részletének háttér információit osztom meg az olvasókkal:
Ecuador, Tayos-barlang, a Nankupas-Táltosok Barlangja 2014 expedíció táborhelye. Az utolsó éjszakánk kezdődik a barlangban november 20.-n, jómagam a szerény vacsora után az alvást tervezem. Luckyék négyen terveznek még egy utolsó izgalmasnak tűnő forgatást egy rejtett, felső szakaszon, ahol fiatal shuar vezetőnk, Gilberto állítólag lábnyomot fedezett fel egy kis ivóhelyen. Az operatőr, Fernando lesz a csapat kamerása, engem is invitálnak, de a lustaságom győz… Luckynak adom a strapabíró fényképezőgépemet, hogy kattintson párat a leletről. …
Lucky – aki természetesen mint minden esetben, most is elsőnek mászott – tetőtől-talpig guanósan, de széles vigyorral érkezik. Egy madzagon átad nekem egy nagy darab sarat.
– Ez mi? Kérdezem. Köszönöm a gépet, nézd meg a fotókat! – válaszolta. Kibontom a feketés guanótól lucskos textiltokot és letörölgetem a gépemet. Ha ezt is kibírta, akkor más típus soha nem kell! Kibírta. A fotók legtöbbje sajnos homályos, de néhányon igen jól kivehető a lábnyom, de ami még fontosabb a centiméteres méretarány, amit a gép mellé adtam Luckynak, mondván, hogy legyünk profik, ha már egyszer tényfeltárásról van szó. Lucky elbeszélése szerint egy keskeny folyosó végén volt egy vízlelőhely, ahová a felszínről, csipkés mészkősziklákon lépkedve tudnak csak lejönni inni a száraz időszakban a szomjazók. Az érdekes, hogy a lábnyom mezítlábas.
Miért venné le épeszű ember a gumicsizmáját, amikor éles sziklákon lépdel lefelé a sötétben? Minden helyi lakos praktikusan gumicsizmában mászkál kint a sár és a kígyómarás veszélye miatt. Eszembe jutottak a Móricz-levelek azon részletei, ahol János említette az első Tayos látogatását a shuar vezetőivel. A sámán ment előre és kézjelekkel jelezte a barlang lényeinek érkezésüket. Amikor erre engedélyt kaptak, csak akkor haladhattak tovább. Lehet, hogy az egyikük lábnyomát rögzítette most a kamerám? Több fotón is látható a mérce és a lábnyom. Azonban a nyom maga egy keskeny mélyedésben van, de a mércét több fotónál csak feljebb lévő kis domborulatra helyezték rá, így a méretarány nem helyes. Később közvetlen a nyom mellé helyezett mércével is készített pár fotót Lucky. Ez kell nekem, így már helyesek az arányok!
A monitoron pontosan lemérve a nagylábujj és a sarok között hosszúságot kereken négyszer fért rá a 10 cm-es mérce! Ez bizony 40 cm…mekkora lehetett a tulajdonosa? Alapul vettem annak a lehetőségét, hogy a testarányaim viszonylag normálisak, így a magam talphosszúságát és testmagasság (25 cm, 175 cm) arányai figyelembe véve sima egyenes arányossággal kiszámolva a megdöbbentő 280 cm-es testmagasság jött ki. Ez megfelel a körmendi konferencián előadó Klaus Dona állításainak is, ugyanis dél-Bolíviából és Ecuadorből már több esetben kerültek elő 2,5-3 m nagyságot elérő csontvázak. A konferencia résztvevői saját szemükkel is megvizsgálhattak egy óriási sarokcsontot e leletekből. Móricz János is említi jegyzeteiben, hogy több óriáscsontvázzal találkozott a barlangrendszer mélyén. Ez eddig rendben van, de ez a lábnyom friss, a tulajdonosa még itt jár „közöttünk”!
Tanulság: ha a Tayosban vagy, ne légy lusta dög az utolsó napon se!
Varga Zoltán