A Quitóban élő magyar honfitársunk, Zsámboki Tibor a 2017 őszén kiadásra kerülő TAYOS c. dokumentumfilmben alakítja Móricz János szerepét. A Tayos filmmel és az életével kapcsolatban kérdeztem Őt.
Milyen körülmények között és mikor települt ki Ecuadorba?
1984 március 7-én érkeztem Ecuadorba de nem letelepedési szándékkal. Látogatóba jöttem, mert az 1982-es Úszó Világbajnokság alkalmával megtetszett az ország és szereztem néhány barátot is. Ekkor a válogatott keret úszóedzője voltam. Széchy Tamás közvetlen munkatŕrsa, mint TF-et végzett úszó szakedző. Volt egy Németországi munkaajánlatom az FC Bilpol Hamburg clubjától. Mielőtt elkezdtem volna ott dolgozni, körű akartam nézni Ecuadorban mert tudtam, hogy ha elkezdem a munkát Hamburgba, erre hosszú ideig nem lesz lehetőség. Az ajánlat végül is nem jött össze, legalább is nem egy záros határidőn belül amit egy idegen országban ki tudtam volna várni. Ecuadorban értesítettek a fejleményekről. Egy hamburgi úszó apja, aki Ecuadorban élt, felkeresett és felajánlotta segítségét. A Világbajnokság okozta konjunktúra következtében épp egy nemzetközi szinten dolgozó edzőt kerestek. Mivel a szocialista országok olimpiai bojkottja már várható volt, nem sok jövőt láttam a válogatott keretnél. Kihasználtam a lehetőséget, elfogadtam egy kedvező ajánlatot és kintmaradtam. Kezdetben természetesen az úszással foglalkoztam. A Magyarországról hozott rendszer forradalmasította a sportágat. Mellette harcművészetek gyakorlásával és oktatásával foglalkoztam.
Kérem, meséljen a családjáról, a munkájáról, sporttevékenységéről, írói tevékenységéről!
Tizennyolc éve, hogy feleségül vettem egy Guayaquil-i (partvidéki) lányt és van egy gyönyörű tizenkét éves lányom aki jó úszó és a Német Iskolában (Deutsche Schule Quito) tanul. A fővárosban, Quitoban lakunk egy tágas ötödik emeleti (penthouse) lakásban, mely szép kilátással van az egész városra. A különbejáratú rendelőmet is ott rendeztem be. Mivel Ecuadorban a sport támogatása mindig a politikai helyzet függvénye, és egy időben kedvezőtlenebbek voltak a körülmények, (határviszály, háború Peruval, kormányváltások, népfelkelés, stb.) Nem kedvezett egy hosszabb, tervezett munkát igénylő edzéstevékenység fojtatására. Visszavonultam az úszóedzéstöl és a harcüvészetekbe fektettem időm nagyrészét. A meggyengült közbiztonság létrehozta a testőrök biztonsági és vagyonőrök kiképzéssének szükségességét. Én voltam az első az országban aki szükségletnek megfelelő mozgásanyagot oktatott, egy küzdősport helyett. Azonkívül egy tanítványom nyerte meg az első „Vale Todo” típusú bajnokságot amin az összes harcmüvészetek képviselői részt vehettek. (Kombate Total) Nem volt szabály, sem időhatár, sem súlycsoport. Egy este négyszer lépett versenyzőm a nyolcszögletes ketrecbe. A döntőben egy ökölvívó és kickboxing bajnok ellen gyözedelmeskedett, aki 27 kg. sujfölényt élvezett és15 cm-rel magasabb volt. A felkészítésébe a hipnoterápiát is bevontam. Mellette hipnoterápiával kezdtem foglalkozni. Elkezdtem Németországban egy továbbképzést a TF -en tanultak alapján Verner Meinholddal az ottani szövetség szervezésében, levelező tagozaton. Négy évi tanulás és ellenőrzött gyakorlás után megírtam tézisemet és megkaptam a hivatalos elismerést, oklevelet, ami bizonyitja, hogy hipnoterápeuta, hipnoanalista képzést sikeresen letettem. (Mesterfokú, egyetemi végzettséget kiegészítő képzés.) Ebben az időszakban az edzőtermem jövedelméböl éltem. Megalapitottam a Club Loto Blaco-t, ahol Ju-Jitsu-t oktattam. (Lotus Ryu Ju-Jitsu) A küzdötér, tatami mellett rendelkezésre állt minden szükséges súlyzo és erőfejlesztő gép is, úgyhogy mint edzőtermem is müködött. Megalapítottuk az itteni Hipnoterapia Szövetséget. (F.S.E.H.T.H.) Én voltam a hivatalos szóvivője. Így rövidesen mindenki megismert mint a szakma első képviselője. Míg az úszásból éltem, a harcmüvészetekkel kedvtelésből foglalkoztam. Később ez főfoglalkozássá, megélhetési forrássá vált. Míg a harcmüvészeteböl éltem, a hipnózist hobbyként gyakoroltam. Mikor bezártam az edzőtermemet a hipnózis lett a megélhetési forrásom. Mint a szövetség szóvivője fontos szerepet játszottam a hipnoterapia népszerűsitésében. A hipnoterápia alkalmazása és kutatásaim során szerzett tapasztalatokat megírtam a HIPNOTERÁPIA PARA RESTAURAR EL EQUILIBRIO (HIPNOTERÁPIA AZ EGYENSÚLY VISSZANYERÉSE ÉRDEKÉBEN) című könyvemet, amit magam adtam ki és jómagam is fogalmaztam. 2011 karácsonya elött került a boltokba. Mivel ez volt az első ilyen jellegű munka, egyedülálló a maga nemében, óriási sikert aratott. Gyakorlatilag egy év alatt szétkapkodták az első kiadást. Közben megírtam a második kibővitett és átdolgozott kiadást amit 2014 karácsonya elött dobtam piacra, nem kevesebb sikerrel. Természetesen ez még jobban felkeltette az érdeklődést a hipnoterapia és munkám iránt.
Mikor találkozott személyesen Móricz Jánossal?
Amikor 1982-es Guayaquil-i Úszó VB alkalmából Ecuadorba érkeztem, mint a magyar delegáció része, Móricz János meglátogatott bennünket a szállodában. Délután hat óra körül lehetett, visszatértünk a délutáni edzéröl. Idős, magas, vékony testalkatú, kellemes megjelenésü úriember volt. Beszélt kutatásairól, mind nyelvészeti, mind régészeti felfedezéseiröl. Emlitette a barlangban talált aranylemezeket, az úgynevezett fémkönyvtárat és az abból levont következtetéseket: a népek rokonságáról, (magyar és amerikai) és a magyarok földön kívüli eredetéről. Jelen voltak Széchy Tamás, Ruza József, Tóth Ákos, Vermes Albán, Wladár Sándor, Bajza Erwin (Akkor ott élő magyar emigráns akivel később beszéltünk a hallottakról. Azt hiszem ő kísérte el Móricz urat.) Talán néhányan az akkori vízilabda csapat tagjai közül is jelen voltak. Számomra úgy tünt, hogy kételkedve halgatták azt a kis előadást de nekem nagyon tetszett és érdekesnek tűnt. Ezért a második utazásom alkalmával bővebben kitárgyaltuk Bajza úrral a témát. Ittartózkodásom ideje alatt többször is beszélgettünk erről. Ezt a témát mindig is mítosz és tévhitek homálya fedte. Még csak nem is álmodtam, hogy valaha közelebbi kapcsolatba kerülők vele.
Miért Ön kapta a dokumentumfilmben Móricz szerepét?
Magyarországon tagja voltam a Haditorna Clubnak ahonnan gyakran hívtak bennünket filmezni, főleg csata, és verekedési jeleneteket. Erre Ecuadorban is meg volt a kereslet, de itt inkább reklám filmeket forgatnak. Még modellként is dolgoztam. Egy német forgatócsoport leszerződtetett egy fiatal holland szerepére. Forgattunk Boliviában, Peruban és Ecuadorban. Ismert voltam a szakmában. Természetesen a feleségemet és lányomat is bevezettem ebbe a munkába. Egyszer a feleségemet felhívták, hogy menjen egy kamerapróbára a Cámara Oscura fimgyártó vállalathoz. Megkért, hogy kísérjem el. Amikor befejezte a próbát és éppen búcsút vettünk, az igazgatónő Jimena Villarroel rámnézett és azt mondta, hogy én nagyon hasonitok Móricz Jánosra, a nagy magyar felfedezőre, akiről egy dokumentumfilmet készülnek forgatni. Felkért, hogy csináljak egy kamerapróbát amibe örömmel beleeggyeztem. Másnap felhívott, hogy a rendező Miguel Garzón meg akar ismerni és további próbákat szeretne készíteni velem. Akkor már alakítani kellett a szerepet, három különböző jelenetben. Annak ellenére, hogy már volt három jelöltjük, azonnal megkaptam a szerepet.
Kérem, írjon a forgatási munkákról, esetleg egy-egy emlékezetes esetről, maradandó emlékről!
A forgatást egy ügyvédi irodában kezdtünk. Az Ügyvéd szerepét egy régi tanítványom alakította aki nagyon megörült a viszontlátásnak. Rögtön csinált velem egy „selfi”-t és elküldte a testvérének aki ugyancsak elém járt abban a középiskolában ahol évekig tanitottam másodállásban. Ebben az időben az edzőtermem is ott müködött. A legemlékezeteseb a barlangi forgatás volt, amit november másodikán, születésnapomon csináltuk. Úgy rendetzük el a forgatási napokat, hogy minél kevesebb munkakiesést okozzon számomra. Egész éjjel utaztunk. Reggel tízkor kezdtük el a forgatást és este nyolckor fejeztük be. Meglepő, hogy nem okozott nagyobb kimerültséget. Fárasztób volt a dzsungel jelenetek filmezése, ahol kilométereket kellett bejárnom, úttalan utakon, a csapat élén, hatalmas bozótvágó késsel csápolva. Mindent gyorsan kellett csinálni, mert itt hat óra után a nap kezd lemenni. Mikor végre pihenő és vacsora következett volna, hátra volt egy jelenet a tábortüznél. Nagyon érdekes volt az elnöki palotában, az akkori államelnökkel való két találkozás forgatása. Minden forgatás kellemes légkörben, a szereplők komfortjának legmesszebbmenő figyelembevételével zajlott. Később felkértek Varga Zoltán barlangkutató összefoglaló és a Táltosok Barlangjának látogatását kiértékelő interjújának a spanyol nyelvre való lefordítására is. A megtiszteltetés mellett az életem eddigi legszebb és legemlékezetesebb forgatási élményem volt.
A Táltosok Barlangja közismert téma Ecuadorban? Mennyire veszik komolyan az emberek a felfedezést?
Felületes ismeretekkel rendelkeznek a barlangról kivéve akik elolvasták a könyvet. Itt Tayos a neve, a lejárati kürtőben élő madárról kapta.
Az Ön filozófiája szerint mi a téma üzenete?
A történtekből azt a következtetést tudom lavonni, hogy azokra a lemezekre írt információ nem a mostani emberiségnek íródott. Valószínűleg egy történelmünk előtti, nálunk sokkal fejlettebb civilizációból származik. Amit egyszerűen ottfelejtettek.
Van egy nagyon fontos univerzális csillagközi törvény : Senki sem avatkozhat bele a födi életbe. Senki nem zökkentheti ki az emberi társadalom fejlődését a normális kerékvágásbol. Aki ezt tudatosan megszegi, halálok halálával hal meg. Ez nem kevesebb mint a teljes megsemmisülés. Testi, lelki, szellemi, ahonnan nincs feltámadás, reinkarnáció. Ezt minden földön kívüli inteligens lény tudja. Azért nem avatkoznak be az életünkbe. Itt vannak, figyelnek, tanulmányoznak bennünket, tele vagyunk beültetett mikrocsippekkel, hogy megtalájanak és ellenőrízzenek bennünket, de ha ez valakinek tudatosul és követeli a kiszerelését, jönnek és kiszedik minden további nélkül mialatt alszik az illető. Az emberi lény nagyon fontos. Jóllehet, hogy sok tévedést követ el de még megvan a temészetéből fakadó jósága (ezt ismerte fel Makarenko) és amikor az önmegvalósítás útjára lép minden segítséget megkap, hogy művét vérehajtsa, elérje a felvilágosulását és visszatérjen eredeti helyére a világmindenségben. Mivel nem lehet kívülről beavatkozni, nagyon sok magas fejlettségű lény vállalta a feladatot hogy belülről avatkoznak be. Feladatuk az emberi tudat felébresztése, fejlesztése, atomháború megakadályozása, stb. De innen csak úgy lehet visszajutni ha az önmegvalósítás útjára lépnek. Ha nem, ők is csak tévelyegnek az érzékvilág csodájában. A fény felé vezető út a pokol sötétségén keresztül vezet. A Föld a börtönbolygó. Ez az egyetlen ahol nem lehet észlelni a valóságot. Ahhoz meg kell dolgozni.
Az emberiség egy nagyon lassú felődési utat választott ami az öt érzékszervének tapasztalataira épül, amiből négy iluzórikus, vagyis képtelen érzékelni a valóságot. Ez határozza meg máig is a tudományos kutatást. Amellett tévhitek és babonák mint az anyagelvűség, anyagmegmaradás törvénye sokáig hátráltatta a továbblépést. Végül is minden ami a földön születik a menyben fogantatik. (A megfelelés Törvénye de Hermész Trimegitos, a Háromszorosan Nagyobb azt mondta ki: Amilyen fent, olyan lent.) Véleményem szerint Móricz János el sem képzelte, hogy mibe tenyerelt itt bele. Ami az aranylemezeken állt, teljesen felborította volna az emberi társadalom rendjét, történelmi szemléletét, a tudományos kutatásba vetett hitét, stb. Azt hiszem ezt ő is sejtette. Ezért nem szogáltatta be soha. Amivel viszont nem számolt, hogy ha ő tudományosan bebizonyítaná, hogy a magyarok ott jártak korábban, tizenhat ezer éve, akkor mit csinálhatnának az itteni indián törzsek a födjükhöz való ősi jogukkal. Azt hiszem, hogy halála is ezzel van kapcsolatban.
Az ecuadori magyar családok tartják egymással a kapcsolatot, kialakult közösségi élet?
Nagyon kevesen vagyunk. A követséget kb. 18 éve bezárták. A tiszteletbeli konzult pedig sosem érdekelte a magyarság. A nyelvünket sem beszéli. Csak a saját érdekeivel törődik. Most azonban tervezik a követség újranyitását, ami biztatóan hat az itt élő maroknyi magyar számára is, nem beszélve a két ország gazdasági és kulturális együttműködéséről.
Az ország fejlődésével lát-e lehetőséget abban, hogy az új élet reményében kitelepüljenek magyar családok? Melyek azok a szakmák, melyekben munkaerőhiány van?
A magyarok emigrálási esélye a nullával egyenlő. A munkanélküliek és alulfoglalkoztatottak száma eléri az 50%-ot. A kubai és venezuelai menekültek elözönlötték az országot, orvosoktól edzőkön keresztül, mindenféle szaktanácsadókig akik részben a kormányban dolgoznak de a nagytöbbségük szabad vállalkozóként versenyez a munkaerőpiacon. Olcsó munkaerő. Jóllehet, hogy nem képviselnek magas szakmai színvonalat de egy előnyük van bármilyen magyar bevándolóval szemben, hogy tökéletesen beszélik a spanyol nyelvet, ami itt a hivatalos. Ez annyira tömegméreteket öltött, hogy az állam a kubaiaknak bevezette a vizumkényszert. Ecuador egy kőolajtermelő ország. Az államköltségvetés a kőolajexport bevételre épül. A kőolajárak viszont egyre lejjebb esnek. A deficitet kiegyensúlyozásá az adóbevétel emelésével próbálják megoldani.
Másrészt nem veszélytelen vállalkozás most idetelepedni mint ahogy én anno csináltam. Akkor úgy tűnt, hogy minden elő volt készítve számomra, még a kivezető út is el volt vágva. Most azonban más a helyzet. Egyrészt Ecuador a kábítószer átmenő forgalmát bonyolító országból termelő országgá lépett elő, aminek súlyos kővetkezménye van a közbiztonságra. Másrészt a dolláron alapuló pénzrendszer idevonz mindenféle kétes egzisztenciát. A zsebmetszőtöl a kábítószercsempészen, bérgyilkoson keresztül a nemzetközi terristáig minden műfaj képviselője fellelhető. Mi, az ittlakók tudjuk a túlélés szabályait, de egy jószándékú, jóhiszemű, megélhetést kereső honfitárs csak a vesztébe rohanna.
+….bármi más, amit fontosnak tart megjegyezni
Bizonyára felmerül a kérdés, hogy honnan tudok bizonyos információt ami sokaknak hihetetlennek tűnik. Először is magam is az önmegvalósítás útját taposom. Másrészt évtizedek óta tartom ujjaimat a társadalom pulzusán. Mint hipnoterápeuta pszichoanalitikus hallgatom a betegeim élettörténetét és segítek nekik kigyógyulni a legkülönbözőbb fizikai, szellemi és lelki betegségekből, amikre sehol nem találtak gyógyulást. Elmondják nekem legféltettebb titkaikat, amit senkinek sem tudták elmesélni anélkül, hogy hülyének ne nézték volna őket. (Abducciós élmények, repülő csészealjon való utazások, idegen bolygók lakóival fojtott beszélgetések, két élet között szerzett tapasztalatok, stb.) Mindezek hozzájárulnak a gyógyulásukhoz, mert sokszor szorongásuk rejtett okát képezik és ismeretlen volt addig számukra. Nekem viszont értékes információ, amiből össze tudom rakni a „fejtörőt”.
Amint ebből a riportbol kitűnik, nem könnyű idegenben érvényesülni. Ki kellett használni minden lehetőséget ami felkínákozott. Így lettem vezető testnevelő tanár az Albert Einstein iskola és középiskolában, tanítottam a Benalcázar középiskolában, az Eloy Alfaro katonai főiskolán, az Universidad San Francisco de Quito (65-ik az összes latin-amerikai egyetemek ranglistáján #1 Ecuadorban), vezettem az úszó szakosztályát a Quito Tennis & Golf Club, és a Club Batan-nak. De már 18 éve, hogy magam ura lettem és nem szorultam többet „szegődött kenyérre”.