Móricz Jánossal kapcsolatban mondhatni közismert, hogy Ecuadorban egy német cég megbízásából kutatott aranylelőhelyek után. Ahogy az Dr. Gerardo Peña Matheus beszámolójából ismert, János egykor művelt bányákról szóló beszámolók után kutatott levéltárakban, könyvtárakban. E korabeli feljegyzések helyeit azonosítva végezte a feltáró munkát. Ily módon 7 bányára szerzett koncessziós szerződést. Ezekből a legismertebb, a cumbaratzai bánya, amelyett Campnek neveztek egymás között. Móricz János hű segítője ebben a munkában 15 éven keresztül Czellár Zoltán volt….valamint még egy magyar személy, aki tevékenységét csendben, a háttérben végezte, azonban az internet bugyraiban találunk rá mutató bizonyítékokat.
A legfontosabb nyom, amin elindulhatunk Stan Gritz egyik oldalán található, ahol is beszámol Móricz Jánossal való találkozásáról:
„Azokban a korai években, amikor először találkoztam Juan Moriczal (lásd Erich von Däniken: Az istenek aranya) Guayaquilben és megláttam fantasztikus, több mint 200 000 könyvből álló személyes könyvtárát, egy meglehetősen titokzatos férfival is megismertettek. Távolból megfigyeltem, hogy Juan ezzel az emberrel saját anyanyelvén beszélt. Zoltan (Czellár Zoltán – V.Z.), Juan partnere és több mint 15 éve asszisztense is nagyon animáltan csatlakozott ezekhez a privát beszélgetésekhez. Mi a fenéről beszéltek ezek a srácok? Mi volt olyan átkozottul érdekes mindhármuk között?„
Móricz János 1991-es halála után Stan Gritz bizalmas barátságba került Czellár Zoltánnal, aki beavatta őt a titokba. Erről így ír:
„Néhány hónappal később visszatértem Ecuadorba, hogy meglátogassam Zoltánt. Utána még sokszor visszatértem, és az évek során nagyon közeli barátok lettünk Zoltánnal. Ezekben az években alkalmam volt mindent megismerni Juan és Zoltan közös kalandjait. Sok csodálatos felfedezésről értesültem. Zoltan elvitt és megmutatott számtalan érdekes történelmi helyet, amelyet azóta elfelejtettek, különösen azokat a helyeket, amelyek a régi spanyol bányatáborokhoz kapcsolódtak az 1500-as és 1600-as évekből. Egy vacsora után este megkérdeztem Zoltánt, ki volt az a titokzatos látogató, aki járt Juannál, amikor először találkoztam vele. Zoltan válasza egyszerre lepett meg és sokkolt. Először azt mondta: „Stan, ígérd meg, hogy senkinek nem fogod elmondani, mit fogok neked mondani.” Azt válaszoltam: „Egy szót sem szólok senkinek, amíg élsz.” Zoltan ezután elmagyarázta, hogy a férfi neve Laslow volt, és hogy ő „különleges ügynök”, jezsuita pap egy „titkos küldetésen” Ecuadorban. Feladata El Dorado ősi helyszíneinek felkutatása volt, ahol a jezsuiták milliónyi uncia aranyat bányásztak a spanyol hódítás korai éveiben. Mondanom sem kell, hogy mindez a bányászat bennszülött rabszolgamunkával történt. De ami ezután jött ki Zoltán szájából, az volt, ami igazán robbantott! Zoltan elmondta, hogy Laslow több, mint ezer oldalnyi régi dokumentum és térkép tárolását kérte Zoltan otthon kihasználatlan szekrényében. Azt mondta nekem, hogy Laslow közel egy éve volt távol és nem jelentkezett”
Majd később így folytatja:
„Ezután Zoltán meghívott, hogy készítsek fénymásolatokat mindenről, ami érdekel a szekrényben. 3 egész napot töltöttem oda-vissza szaladva Zoltan lakása és a legközelebbi fénymásoló központ között. Csaknem száz font (kb. 45 kg V.Z.) fénymásolattal a poggyászban mentem vissza Kanadába. Hosszú hónapokig tanulmányoztam ezt a sok kincses dokumentumot. Laslow által felhalmozott régi titkos jezsuita dokumentumok, könyvek és térképek másolatát. Ezek a dokumentumok részletes beszámolókat tartalmaztak a konkrét helyszínekről, az aranytermelési mennyiségekről, a népek nevéről és személyes élettapasztalataikról. Voltak kincses gályaroncsok, inkák történeti beszámolói és az inka előtti bányászati tevékenységek, és még az a hely is, ahol az ősi óriási emberi maradványokat tárták fel. Hónapokig sokkos állapotban jártam a régi titkokkal, amelyek most birtokában vannak…”
E dokumentumok másolatát könyv formájában Stan Grist jelenleg is 67 dollárért árulja, így az érdeklő kincskeresők megspórolhatják a levéltári kutatómunkát.
Amit erről a titokzatos személyről nagy nehezen sikerült megtudni, az, hogy Laslow, polgári anyakönyvezett nevén Varga László Jenő, Ecuadorban Eugenio Ladis Vargas néven volt ismert. Quitóban ingatlan-befektetésekkel foglalkozott, e mellett Móricz János és Czellár Zoltán TULAJDONOSTÁRSA volt a cumbaratzai Camp-nek. A quitói Pichincha-negyedben élt. Jó kapcsolatokat ápolt az itt élő, befolyásos Botár családdal. Jezsuitaként bejárása volt a dél-amerikai egyházi levéltárakba, ennek köszönhetően szerezte meg az egykori feljegyzéseket. „Világi” személynek ez nem igazán sikerült volna.
Van még egy különleges, de sajnálatos módon nem közismert magyar vonatkozása az ügynek, személy szerint Brentán Károly (Észak-Komárom, 1694. augusztus 23. – Genova közelében, 1752. november 19.) jezsuita hittérítő személye.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Brent%C3%A1n_K%C3%A1roly
Mivel dél-amerikai pályafutásának végén ő volt a terület legmagasabb rangú egyházi személye, így ő felügyelte az aranykitermelés és beszolgáltatás folyamatát is. A jezsuiták kiűzésekor (ami teljes vagyonelkobzással is járt) a bányák dokumentumai, térképei biztos alapot nyújthattak az aranykitermelés folytatásához. Azonban e dokumentumokat megbízható módon elrejtették. Ezeket kutatta fel a jezsuita László és juttatta el Móricz Jánosnak – és ezeket árulja most is „aprópénzért” Stan Grist – , ily módon vált lehetővé az említett 7 bánya megnyitása.
Brentán Károly készíti el utazásai során az Amazonas-medence első térképét (!), amelynek egy példánya hazánkban is fellelhető. E posztnál olvasható Brentán Károly egy részletesebb életútja:
https://blog.oszk.hu/foldabrosz/brentan-karoly-amazonas-terkepe-egy-budapesti-magangyujtemenyben-1
A Jezsuita Névtárban halálának helye hibásan van megadva: http://jezsuita.hu/nevtar/brentano-karoly/
Talán a legkiválóbb összefoglaló írás Németh Istvántól: https://felvidek.ma/2018/09/egy-komaromi-jezsuita-hitterito-az-amazonas-oserdeiben/